2011. október 19., szerda

Néhány alapbeállítás

Miután bemutattuk a hangkártyánkat a rendszernek, épp itt lenne az ideje néhány alapbeállítást megtenni, hogy kényelmesebb legyen a rendszer használata. Beállítunk néhány aliast, módosítjuk a bejelentkezéskor lefutó szkriptet, és telepítjük a midnight commander és a screen programokat, amik alapvetően a rendszer kezelését fogják megkönnyíteni. Telepítjük a sudo-t is.
De legelőször is, mivel rend a lelke mindennek, megalapozom a home-om könyvtár-szerkezetét. Egyelőre csak egy saját fájl van a home-ban, a goa_radio.lst, amit az mp3blasterrel mentettem el. Ennek létrehozok egy music jegyzéket, alá egy playlists jegyzéket, és belemásolom (máskor már, amikor a jegyzékek között fogok rendezgetni fájlokat, nem fogom külön leírni).

$ mkdir -p music/playlists
$ mv goa_radio.lst music/playlists/

Most létrehozok egy .aliases nevű fájlt amibe a saját aliasaimat fogom beletenni. Egyelőre csak néhány alap aliast rakok be, ez később nyilván bővülni fog.

$ nano .aliases
alias df='df --human-readable'
alias ll='ls -l'
alias la='ls -a'
alias lla='ls -la'

Ezután azt szeretnénk elérni, hogy ezek az aliasok minden indításnál érvénybe lépjenek. Ehhez a .bashrc fájlba kell beleírni a megfelelő parancsot (source). Az új sort a fájl végére szúrom be.

$ nano .bashrc
source .aliases

Most pedig telepítem a Midnight Commander-t. Ez egy kétpaneles fájlkezelő,leginkább a régi DOS-os Norton Commanderre hasonlít, ha valaki még emlékszik rá (az alap színvilága is). Maga a telepítés természetesen ugyanolyan egyszerű, mint eddig.

$ su
...
$ emerge mc

Mivel két programot is talált ilyen néven, kénytelenek vagyunk megadni a nevet kategóriával együtt. Futtatok egy portage sync-et is, hogy friss legyen a csomaglista (valamint a portage szólt, hogy frissítsem, ezt is megteszem).

$ emerge --sync
$ emerge portage
$ emerge app-misc/mc

Bár az MC alapból is jól működik, teszünk néhány saját beállítást. Az MC képes arra, hogy a kiterjesztés alapján más programot indítson, ha entert nyomunk egy fájlra. Hogy mire mit csináljon, azt egy mc.ext fájl alapján dönti el. Ebbe fogunk belenyúlni, hogy a zenei fájlok (és listák) esetén az mp3blastert indítsa. Az mc.ext írásához root jogok szükségesek.

$ nano /etc/mc/mc.ext

A fájl szekcióra van osztva, rengeteg szabály bele van írva alapból is. Minket most a hangfájlok és playlist-ek érdekelnek. Nem vagyok nagy audiofil, egyelőre a gépen úgyis csak mp3-ak lesznek, és szerencsére van egy külön rule megadva az mp3-akhoz, így egyszerűen csak ott átírom az indítandó program nevét (alapból az mpg123 van beírva... lehet, hogy azt érdemesebb lenne leszedni, mert az többféle fájlt kezel? biztosan...). Van külön szekció a playlisteknek is, itt hozzáadok egy saját rule-t.

### Sound files ###
...
regex/\.([mM][pP]3)$
    Open=if [ "$DISPLAY" = "" ]; then mp3blaster %f; else....
...
### Play lists ###
...
regex/\.([lL][sS][tT])$
    Open=mp3blaster -l %f

A %f a mindenkori fájl neve, amin entert nyomtunk, az mp3-as rule elején meg azért néz rá a DISPLAY változóra, mert ha grafikus környezetből használjuk az mc-t, akkor így indíthat vmi grafikus lejátszót, de ez nekünk még nem játszik.
A fájlt elmentettem, kipróbáltam, működik.
Következő dolgunk egy kicsit pofásabbra varázsolni a kinézetét, mert nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nem igazán fekszik ez a kék színvilág. Szerencsére egy lelkes kolléga az Androbitnél készített egy egész tetszetős és használható skin-t, úgyhogy leszedem, megnézem milyen.

$ cd /usr/share/mc/skins/
$ wget http://androbit.org/downloads/mc-androbit-20110928.tar.gz
$ mv default.ini default-backup.ini
$ tar -xvf mc-androbit-20110928.tar.gz
$ rm mc-androbit-20110928.tar.gz README

Sajnos nem nyerte el egészen a tetszésem, úgyhogy kis próbálgatás és mérlegelés után az alapból bent lévő skinek közül választok ki egyet.

$ cp gotar.ini default.ini

Sikeresen testre szabtuk az commander-ünket, persze tartsuk észben, hogy ahogy újabb programokat telepítünk majd fel, és újabb fájltípusokat támogat a rendszer, az mc.ext-et ennek megfelelően kell mindig átírni.

Következőként a Screen nevű segédprogramot fogjuk telepíteni. Ennek a segítségével egy terminálban tudunk több virtuális terminált kezelni anélkül, hogy a UNIX szintű tty terminálok között kellene váltogatnunk. Kis megszoksát igényel, de utána jól használható, és sokat tud könnyíteni a munkán.

$ emerge app-misc/screen

Néhány szó a használatról. Amikor elindítjuk a screen-t, alapból egy bash terminál nyílik meg. Ezután a screen-nek a Ctrl-A megnyomása után adhatunk parancsokat, a megfelelő billentyűk lenyomásával, ezek közül most a legfontosabbakat írom le.
Összesen 10 virtuális terminálunk lehet, ezek közül mindnek van száma, és adhatunk nekik nevet is. A Ctrl-A után az adott terminál számának lenyomásával az adott terminálra ugrunk. Ha a " billentyűt nyomjuk meg (magyar billentyűzeten Shift-2), egy listából kiválaszthatjuk a terminált. A 'C' billentyű az új terminál nyitásának parancsa, az 'n'-el a következő, a 'p'-vel az előzőre ugorhatunk, a 'Shift-k'-val pedig megszüntethetjük a terminált.
Én szeretem használni, bár kicsit idegesítő, hogy ha hirtelen más felhasználóval akarnék bejelentkezni, akkor ki kell lépni a programból. De ez nem nagy hátrány, a mindennapi használat során ritkán váltunk felhasználót. A screen saját konfig fájljában megadhatjuk, hogy alapból milyen terminálok induljanak, én egyelőre egy bash, és egy mc terminált adok meg, de később hozzáadok majd egy webböngésző és egy levelező terminált is.

(rootként)
$ nano /etc/screenrc
screen -t COMMANDER    0 mc
screen -t TERMINAL     1 bash

A bash-os terminált adom meg legutoljára, hogy az jelenjen meg indítás után. A screen indítását beírom a bashrc-mbe is.

(saját userrel)
$ nano ~/.bashrc
screen

A bejegyzésem végére maradt a sudo beállítása. Ehhez először is telepíteni kell.

$ emerge sudo

A sudo-val úgy hajthatunk végre root jogokat igénylő parancsokat, hogy nem kell root-ként bejelentkezni hozzá. Ehhez egy ún. sudoers fájlba kell beleírnunk a sudo használatára feljogosított felhasználókat. Persze ha egyszerre sokat akarunk rendszeradminisztrátorkodni, olyankor érdemes root-ként bejelentkezni, a sudo-zás egy idő után idegesítő lehet, viszont biztonságosabb, szóval most beállítjuk.

$ nano /etc/sudoers
tobal ALL=(ALL) ALL

Megadok néhány alias-t is, hogy kényelmesebb legyen a gép kikapcsolása/újraindítása, valamint a billentyűzetkiosztások közötti váltás. Ne felejtsük el, hogy a sudo használatánál nem a root jelszót, hanem a saját user-ünk jelszavát kell megadnunk.

$ nano ~/.aliases
alias hu='sudo loadkeys hu'
alias us='sudo loadkeys us'
alias halt='sudo /sbin/halt'
alias reboot='sudo /sbin/reboot'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése