Boot
Az első dolgunk tehát, hogy az előző bejegyzésben már említett minimal CD-t letöltsük, és kiírjuk. Nem fog sok időt igénybe venni, tényleg minimál. Berakjuk a gépbe, és bootolunk róla... megjelenik az első kérdés: milyen kernelt akarunk bootolni? F1 megnyomásával listázza a betölthető kerneleket (ezek közül a gentoo-nofb a framebuffer kikapcsolását eredményezi, ekkor a rendszer csak karakteres módban használja a kijelzőt (ezt hívom én "mélykonzol"-nak), a memtest86-al pedig memória ellenőrzést végezhetünk), az F3-F7 billentyűkkel pedig a kernelnek átadható paramétereket listázhatjuk. A rendszer egyébként végig ad segítséget, az opciókhoz is van magyarázat, úgyhogy nem térnék ki rájuk részletesen. Pl. ha PCMCIA támogatást akarunk installálás közben, a következő a parancs:
$ gentoo dopcmcia
Ha nem akarunk semmi extrát beállítani, csak nyomjunk enter-t, és az alap gentoo kernel fog betölteni. Ekkor, ha nem angol kiosztást akarunk használni, érdemes résen lenni, és amikor felajánlja boot közben, nyomni egy 18-ast, ugyanis ezzel adhatjuk meg a rendszernek, hogy magyar billentyűzetünk van, de a válaszadásra nem hagy túl sok időt (hozzáteszem, én magyart választottam itt, mégis angol lett a kiosztás, pedig ez régebbi CD-kkel működött, no mind1).
Kisvártatva megjelenik a konzol prompt, hozzákezdhetünk a telepítéshez (igen, mindent kézzel fogunk csinálni). Már az elején megjegyzem, hogyha esetleg úgy telepítitek, hogy nincs a közelben másik gép, amiről nézhetitek a gentoo handbook-ot, akkor érdemes Alt-F2-t nyomni (vagyis átváltani egy másik terminálra), és indítani egy böngészőt, mondjuk a links-et (-g opcióval, ha képeket is szeretnénk látni, persze csak ha framebufferelt a konzolunk) ott pedig felmenni a gentoo.org-ra. Innen olvashatjuk a handbook-ot, miközben telepítünk, Alt-F1-F2-vel váltogathatunk a terminálok között (ha esetleg több terminál kell, egészen F6-ig mehetünk). Ha nem sikerül behozni az oldalt, akkor a rendszer nem tudta automatikusan felkonfigolni a hálókártyát, úgyhogy azt a handbook segítsége nélkül kell megtennünk.
Hálózat konfigurálás
Akkor első körben próbáljuk is meg bekonfigolni a netet. Nekem ezt nem tette meg alapból, szóval lesz vele egy kis meló. A wireless-t nem akarom egyelőre belőni, azzal majd később szívok. Azt, hogy megy-e a net, a ping paranccsal nézhetjük meg (persze azért nem árt, ha a netkábel is be van dugva :) ).
$ ping -c 3 www.gentoo.org
(a -c kapcsolóval a ping csomagok számát adhatjuk meg)Nekem erre unknown host-al válaszol. Az ifconfig parancs, ami a hálózati interfészeket listázza ki, nekem csak az lo-t mutatja, vagyis a loopback device-t, amivel önmagunknak üzenhetünk. Először megpróbálom egy segéd script-el belőni a netet, hátha sikerül (nem mindig szokott).
$ net-setup eth0
(az eth0 a ethernet interfészem, amibe a kábel be van dugva)A script először rákérdez, hogy valóban az eth0-s interfészt akarom-e konfigolni (hát már hogy a fenébe ne azt akarnám?). Kiválasztom, hogy vezetékes, és DHCP-n akarom kapni az IP-t (routerre csatlakozik a gép), A script lefut, és az ifconfig immár valóban listázza az eth0-t is, IP címe viszont még nincs, így hiába próbálnánk még ping-pongozni. Ehhez a dhcpcd nevű kis programocska lesz a segítségünkre, ami lekéri az IP-t a routeren működő DHCP szervertől.
$ dhcpcd eth0
Most lekérve az ifconfigot, már van IP címünk, örvendezhetünk. Ha neked nincs, akkor nézz rá a handbook-ra, ott leírja mi ilyenkor a teendő (az ifconfig és a route parancsok segítségével kézzel is be lehet állítani a hálózatot, de én most nem tökölök vele, mert nem muszáj). A pingelésre immáron kapunk választ, mehetünk tovább.
Meghajtók beállítása
A meghajtókat illetően egyedi helyzetben vagyok, hisz már volt ezen a gépen gentoo, már fel van particionálva a vinyó úgy, ahogy szeretném. Igaz, idő közben felkerült egy debian is, ami elfoglal egy partíciót, így jelenleg úgy állok, hogy:
- sda1 - 64 megás boot partíció
- sda2 - 1 gigás swap
- sda3 - nagyobbacska partíció a rootnak (régen ez a home-nak volt fenntartva)
- sda4 - ezen csücsül a debian.
$ fdisk /dev/sda
Lehet, hogy a te eszközödet nem sda-nak hívják, hanem hda-nak, vagy hdb-nek, ez attól függ mennyi meghajtó van a gépben. Ha meg akarod nézni, mik a lehetőségek, listáztasd ki a /dev/ jegyzéket.
$ ls /dev/
Az fdisket egyszerűen betűk lenyomásával kezelhetjük. 'M' ad egy helpet, ezt érdemes sűrűn nyomkodni. 'P'-vel kilistáztatom a mostani partíciós táblát, amin látni, hogy jelenleg csak az sda4 van beállítva, mint bootolandó partíció (a debian beállította magának, a kis önző), úgyhogy első dolgom, hogy kijavítom ezt a csorbát.
Command (m for help): a
Partition number (1-4): 1
Mostmár a listában az sda1 mellett is van csillag a boot oszlopban. Új partíciót nem kell most létrehoznom, de nem ördöngősség, az 'N'-el hozhatunk létre újat, rákérdez hogy elsődleges legyen, vagy logikai (csak elsődleges lehet bootolhatú, ilyenből viszont csak 4 lehet maximum egy wincheszteren), rákérdez, hogy hanyadik partíció legyen, és hogy mekkora legyen a mérete. Ezután ne felejtsük beállítani a partíció azonosítóját sem (T). A minket érdeklő azonosítók a 82 (linux swap) és a 83 (linux).
Mielőtt kilépünk, ne felejtsük a változtatásomat elmenteni, vagyis kiírni a partíciós táblába a 'W'-vel, vagy ha valamit elszúrtunk, bármikor kiléphetünk a 'Q'-val, ilyenkor mentés nélkül lép ki.
A partíciók megvannak, ideje fájlrendszert varázsolni rájuk. Én ext3-at fogok használni mindkét normál partíción, ehhez a parancsok:
$ mke2fs -j /dev/sda1
$ mke2fs -j /dev/sda3
(a -j a journaling kapcsolója, az ext3 ugyanis az ext2 fájlrendszer journaling-al (naplózás) dolgozó változata, ha ext2-t akarunk használni, akkor el kell hagyni a -j-t).A második partícióval csöppet tovább dolgozik. Megjegyzendő, hogy ezzel gyakorlatilag elvesznek az eddig rajtuk tárolt adatok. Elméletileg nem, ugyanis a blokkokat nem írja felül, amiken eddig a fájlok ültek, szóval vissza lehetne még nyerni, de a fájlrendszer újra lett írva, az pedig nem tud további fájlokról a partíción, így azok üresnek jelennek meg.
Ezek után a swap partíciót kell aktiválni, ehhez elég két egyszerű parancsot kiadni. Az én esetemben elég a második parancs, ugyanis az sda2 már eleve swap-ként funkcionál, erről a debian (is) gondoskodott.
$ mkswap /dev/sda2
$ swapon /dev/sda2
Nem maradt más hátra, mint felmountolni (felcsatolni) a partíciókat, hogy dolgozhassunk velük. Az install során a /mnt/gentoo jegyzék lesz az ún. chroot-olt jegyzékünk, ebben fogunk dolgozni, mintha az lenne a gyökér. Ezért az sda3-at (amit gyökérnek szántam) ide mountolom. Az sda1-et pedig ezen belül egy boot jegyzékbe.
$ mount /dev/sda3 /mnt/gentoo
$ mkdir /mnt/gentoo/boot
$ mount /dev/sda1 /mnt/gentoo/boot
Install fájlok installálása
Most a pontos UTC szerinti időt kellene beállítani, de nekem a date parancs eleve ezt mutatja, szóval nem kell vele foglalkoznom (az más kérdés, hogy ez nem egyezik meg a helyi idővel, az időzóna beállításával később foglalkozok).
Ezután letöltjük a telepítendő fájlok tar-al összecsomagolt csomagját a Zinternetről. A stage3 tarball ami kell nekünk, méghozzá i686-os architektúrához. Előtte a megfelelő jegyzékbe navigálunk.
$ cd /mnt/gentoo
$ links http://www.gentoo.org/main/en/mirrors.xml
A betöltődő oldalon kiválasztom a hozzám legközelebbi tükörszervert (Eötvös Lóránt... egyébként a szőröstalpúaknak miért van több mirrorja, mint nekünk?). Itt a releases/x86/autobuilds/current-stage3 jegyzékből kiválasztom a nekem megfelelőt fájlokat, D-vel le is tölti. Ha nem vagyunk biztosak a netkapcsolatunkban, az alábbi paranccsal le tudjuk ellenőrizni, hogy jól töltődött-e le.
$ md5sum -c stage3-i686-<release>.tar.bz2.DIGESTS
Ezután már csak ki kell csomagolni a fájlt, ez el fog tartani egy kicsit. Utána le is törlöm a fájlokat, nincs már rájuk szükség.
$ tar xvjpf stage3-i686-<release>.tar.bz2
$ rm -f stage3-i686-<release>.tar.bz2*
Most, hogy az alap rendszer fájljaival megvagyunk, nekiláthatunk a portage, a gentoo csomagkezelő programjának telepítéséhez. Ehhez újra meg kell látogatnunk a mirror-t, ahonnan a snapshots jegyzékből töltöm le a portage legfrissebb verzióját (portage-latest.tar.bz2). Persze ennek az md5 checksumját is le lehet csekkolni, majd ki kell csomagolni a usr jegyzékbe.
$ tar xvjf portage-latest.tar.bz2 -C usr/
A portage alapértelmezés szerint a telepítendő csomagokat forrásból telepíti, vagyis le is fordítja. A fordítás beállításait (pl. a GCC és G++ kapcsolóit) adhatjuk meg a /etc/make.conf fájlban. Még egy nagyon fontos beállítás foglal itt helyet: a USE flagek. A USE flageket a portage annak az eldöntésére használja, hogy egy-egy program telepítésénél milyen opcionális komponenseket fordítson bele a programba. Például ha a mutt levelezőklienst úgy telepítjük, hogy az imap USE flag nincs beállítva, akkor a mutt nem fog tudni IMAP protokollt használni. Magyarán a USE flagekkel azt állíthatjuk be már a rendszer életének korai szakaszában, hogy milyen komponenseket akarunk majd használni. Én anno összeírtam a USE flagjeimet, így most ezt fogom egy az egyben beírni az új rendszernek is, de akit érdekelnek a használható USE flagek, itt utánaolvashat.
Tehát megnyitjuk írásra a make.conf-ot, majd beleírjuk a változtatásainkat.
$ nano -w /etc/make.conf
A fordító kapcsolói és a USE flagek nálam így néznek ki a make.conf-ban. A MAKEOPTS-al azt állíthatjuk be, hogy hány szálon történhet a fordítás, ez az okosok szerint a gépben lévő processzor(mag)ok száma +1, én nem vitázom velük.
CFLAGS="-O2 -march=i686 -pipe -mmmx -msse -msse2 -ggdb"
CXXFLAGS="${CFLAGS}"
CXXFLAGS="${CFLAGS}"
MAKEOPTS="-j2"
USE="gtk gnome -qt4 -kde dvd alsa cdr static-libs X crypt fbcon ssl openssl jpeg png tiff gif midi aalib bash-completion bzip2 gzip cgi cscope curl curlwrappers cxx -debug dga djvu -doc dri dv extra emacs enscript examples exif ffmpeg firefox flac ftp gcj geoip libggi gimp glut gnuplot gnutls gpm hardened hddtemp imap ipv6 java javascript latex libcaca lua lm-sensors matroska matrox maildir mime modules mmx mmap mp3 mp4 mpeg gd readline mplayer msn mule mysql mysqli ncurses networkmanager nptl nls ncplugin ogg opengl openal pcmcia pcntl pda pdf perl php posix prelude python raw rdesktop rss sdl session snmp sockets sound sqlite sse sse2 svg svga sysvipc tcpd threads udev unicode usb vim-syntax vnc vorbis wifi win32codecs -xemacs xft xml xvid truetype fontconfig kpathsea jadetex"
A nano-ból egyébként Ctrl-X-el tudunk kilépni, csak nyomjunk egy 'y'-t és egy enter-t, hogy elmentsük a változtatást.
A következő részben az alap gentoo rendszer telepítésével folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése